Minden rendben van, a kívánsággép csodásan működik, és nagyon jól telnek a napok erre. Nagyon sokat dolgoztam áprilisban, de megérte. Jó volt.
Valami mégis van a levegőben, de nem tudom megmondani, hogy mi az - lehet akár egy elfojtott gondolat, érzelem, bármi. De lehet, hogy csak haluznak a receptoraim.
Nyomozom. :)
A táppénzt egy határozottan jobb időszak követte, ugyanis az első évfordulónkra Sándorkával elutaztunk egy kicsit, s ő szerelme jeléül szült nekem gyereket. ez persze nem igaz. akkor én neki hirtelen. ez sem. akkor valaki más szült nekünk valamit. ez esélyesebb? vagy valaki szült másnak valamit. ó. akkor viszont meg örömünkben hirtelen felindulásból elmentünk külföldre, mégpedig odafelé ellátogattunk Bécsbe a Schönbrunni kastélyhoz, és hát meg kell mondjam, k.rvanagy az egész, de olyan szép, és van ám neki nagy állatkertje koalákkal, juuuuuuuj! :) szóval, láttam koalát élőben, éppen aludt. utána meg vittek be neki ételt, arra valamennyire felkelt, de nem vitte túlzásba. édes volt. :)
még aznap este kimentünk Prágába, és az útmentén ki volt írva, hogy památkova zona, mi meg nem tudtuk, mi az a památkova, de legalább nem is hangzott valami bizalomgerjesztően...
én egy nagyon szőrös, közepes nagyságú állatnak képzeltem el a památkovát, mert a neve alapján valami hasonló jutott az eszembe. egy olyan szőrmók, amely vicsorogva, nyálfolyatva várja az arra guruló autósokat, és amikor az idő elérkezik, rájukveti magát, és hammm. később, amikor megláttuk kiírva, hogy "památkova rezidencia", akkor megijedtünk, hogy "jaj, éppen a lakhelyük mellett haladunk el, nyomás!" :)
Prága nagyon nyugis város, sokkal több turista van, mint cseh, bár igazából ránézésre nem tudok megkülönböztetni egy csehet egy nem csehtől, de legalább ők sem engem. A Károly-hídon óriási forgatag van, délután élőzene, bazár, festő, karikaturisták, minden. Igazán hangulatos. És a kaja isteni, végigettük és ittunk a kínálatot, nem szerénykedtünk. :)
Folyt. köv., mert most már nagyon unom a gépelést.
Bye!
Életem első táppénze. Ennél hülyébb szót tényleg nem is találhattak volna ki rá, ugyanis nem elég, hogy az ember egész nap itthon tesped, mint egy malac - néha eszik, iszik, bevesz valami gyógyszert, majd megint tesped, de még mindennek a neve is az, hogy táppénz.
Miközben odakint százágra süt a nap, meg párosodnak a darvak, (persze, van daru-barátom, ő mondta, hogy éppen párosodik).
Érdekes dolog történt. A facebook-on a minap rámírt a volt énektanárom, aki óceánjárókon bárzongorista, és egy nagyon meglepő dolgot közölt velem. "Szeretnék bocsánatot kérni, mert annak idején T-t tartottam tehetségesebbnek, közben te voltál..." 12 év csend után leírta, hogy sajnálja, hogy így történt, és ha visszatekerhetné az időt, máshogyan csinálná. És akkor másképpen alakult volna az életünk. Szerinte megérdemlem a zenét mindenflée stílusban, és azt is, hogy fényben legyek.
Ő mindig T-t vitte versenyre meg haknizni, engem kihagyott szinte mindenből. Ha volt helyi verseny, rám kevesebb figyelmet fordított, és sosem mondta, hogy szerinte jó vagyok vagy hogy büszke rám. Ezt megszoktam, és betudtam annak, hogy annyira nem is vagyok jó.
Írtam neki, hogy nem haragszom, soha nem haragudtam rá ezért, T-re meg főleg nem - őt nagyon szerettem, és ő meg nem is tehetett erről. Azóta megtapasztaltam sokmindent, sok zenekarban és formációban, kaptam jót és rosszat egyaránt, sokat tanultam, küzdöttem, gyakoroltam, utaztam, és most jó helyen vagyok.
Anyunak és tesómnak meséltem az esetet, erre mindketten azt mondták: "Tán' haldoklik az öreg?!" (ennyire nehéz természet volt, és ennyire meglepő tőle mindez)
Minden munkának megvan a szépsége, így a pedagógusi hivatásnak is. Talán azért is imádom annyira, mert olyan sokféle őscsellel találkozom, és annyi váratlan helyzet adódik, amelyek megoldása után mindig egy kicsivel erősebbnek érzem magam.
Kezdve a kamuzó iráni diáktól, aki valahogyan mindig köhécsel, ha tesztírásról van szó, és képes elsunnyogni az órák 65%-át, mondván, hogy "Áj vóz eszlípin, tícsör". Utána jön a mindszenti küldetésem, melynek keretein belül 8 hétfőn reggeltől késő délutánig a világ végén tanítok egy konténer-irodában. Korombeli erdészeket. (nagyon édesek, amúgy) Nem is beszélve arról, amikor pénteken este 6-tól holtfáradtan a hányásról tanulunk a görög sráccal, mert ő ugye orvos, és neki ezt meg kell tanulnia. Milyen állagú, színű, mikor jött, miért jött, hányszor... stb. Arra is rájöttem, hogy a diákok soha nem akarnak tesztet írni. Olyan még nem volt, hogy bármelyik is azt mondta volna: "Jaj de jó! Teszt!" Ha kedd van, az a baj ("Ne rontsuk már el a hét elejét!"), ha csütörtök van, az a baj ("Mindjárt itt a hétvége, ne már!"). :)
Amúgy, most meg péntek este van, és itthon vagyok - egyedül. Mint általában. Jó is ez, mert rendet kell tennem, ilyenkorra begyűlik a sok szemét, és egy kis egyedülléttel tökjól ki lehet őket söpörni. Fáradtságom lustasággal keveredik. De közben meg mégis bennem van a bugi, hogy úgy mennék valamerre, mert már régen voltam - vagy énekelnék, mert már régen énekeltem. Egyik énem vágyik a csendre, a másik énemnek pedig nagyon nem valók ezek a magányos esték.
Visszaolvasva a tavaly ilyenkori blogbejegyzéseimet, elmondhatom, hogy nagyon sokminden megváltozott az életemben 2011-ben. A zenén kívül szinte minden.
Akkor még csak keresgettem magam, meg az utam, nem volt munkám, egyik csalódásból a másikba estem a pasikkal, szétszórtabb voltam, és egyik napról a másikra éltem. Utána először összekaptam magam, megtaláltam Sanyit, elköltöztem, lett munkám, és minden rendbejött. Ez a karma.
Gyerekek, 2005 óta blogolok...
visszatértek a régi bejegyzések. hallelujah. :)
eltűntek a legutóbbi 3 hónap bejegyzései.
ezért most dióhéjban összefoglalom, mi történt azóta:
lakás, Sanyi, új, mindeközben, és, el, közös, nyelvsuli, talán, baba, de
hát, ennyit tudtam röviden. reméljük, visszatérnek az elveszett bejegyzések.
:)
eltelt az első 3 hét az új munkahelyemen, és eddig csak azt tudom mondani, hogy tetszik. sokat dolgozom, ezer órám van egy héten, de tökjó. fiatal munkatársak, barátságos környezet! gyere te is ide dolgozni! jeee. :)
most meg nem tudok aludni, mert egy szülinapon voltunk, ahol minden annyira jó volt. tudod, amikor már az elején érzed, hogy ez tökjó buli lesz, hogy milyen sok szeretetet kapsz, és hogy bármit énekelsz, megtapsolnak, elismernek. végignyomtunk 8 órát, és itt pergek a gép előtt. hessss.
a heti sok meló után tízszeresen örülök egy-egy ilyen rendezvénynek, és talán mégjobban értékelem, hogy énekelhetek. ájmlávingit!
meg itt volt ma Kata, együtt ebédeltünk, tegnap meg shoppingoltunk, és olyan jó, hogy nem változott köztünk semmi, pedig többszáz km-re lakunk. mármint egymástól. meg másoktól is. mármint elég sok embertől. ő is, meg én is.
Tegnap akkora bókot kaptam egy zenerajongó középkorú férfitól, aki akkor hallott először. Bekért egy pár nagyon igányes dalt, fel is vette a telefonjával mindet, majd azt mondta nekem: "Önnek most egészen máshol kellene énekelnie." (tegnap volt az X-faktor döntő) Annyira jól esett...
sokan akkor írnak csak blogot, ha bajuk van. én szeretném megosztani a világgal, hogy jól vagyok.
az unokahúgom szépen gyarapszik, és annyira édes kiscsaj, hogy nagyon. :) maximálisan szeretve van, és ezt olyan jó látni/hallani.
az én életem meg olyan szépen alakul. nagyon sokat hallgatom, és hallgattam ám a Balogh Bélát, amikor lent voltam, de valahogy mindig éreztem, hogy megadatik, amit kérek, csak kitartás kell hozzá. hirtelen elfogytak a tanítványaim, elutaztak vagy levizsgáztak, és annyira üres lett a hetem, hogy megijedtem, most mit fogok csinálni. tudtam, hogy jönnie kell valaminek, ami kitölti a hétköznapjaimat, és tudtam, hogy nem véletlen üresedett meg a hét - kellett a hely valaminek.
már régóta szerettem volna egy állást, és kértem egy olyat, ahol használhatom a tudásomat és kreativitásomat, ahol emberekkel találkozom, és van értelme a munkámnak. (persze, nyilván minden munkának van "értelme", de sokak nem kapnak visszajelzést, pl.: egy árufeltöltő munkája monoton és érzelemmentes) voltam állásinterjúkon, de egyik sem sikerült, egészen a múlt hétig. akkor már nem is érdekelt az egész, csak elmentem, beszélgessünk, jó, bizonyítok ismét, majd lesz valahogy. és hopp! lett is. kitartóan és lelkesen elvégeztem a 3 próbanapot, megtanultam az alap dolgokat, pénteken beszámoltam és megcsináltam a vizsgatanítást, és holnap kezdek is. ez egy helyi nyelvsuli, nagyon jó helyen van, a belvárosban. van heti beosztásom, fix, jó kis kollektíva van, és a közelben pont van egy konditerem. (ezen nyafogtam már mióta, hogy szeretnék ismét edzeni, csak messze van a terem. na, tessék.) két délelőtt a héten szabad, akkor mehetek spanyolra, és pihenhetek.
nagyon hálás vagyok ezért, és a legjobb tudásom szerint végzem a feladataimat.
van kérdés?
Minden rendben van.
2 hete élek itt, de közben volt egy 4 napos siófoki nyaralásunk, és jól esett egy kicsit ismét kikapcsolni az agyat meg a telefonokat. Szeretek Sanyival lenni, és nagyon jól megvagyunk, könnyen megértjük egymást. Nagyon figyel rám, és sokat segít. Örülök, hogy ideköltöztem. :)
Múlt héten szombaton eljöttek anyuék, babástól, mindenestől, és olyan jó volt együtt. Névnapot ünnepeltünk, meg találkozott a két család, és meglepően jól sikerült. Anyáink elsőre megszerették egymást, és már további közös programokról is esett szó, a jövőre nézve. :)
Közben, remélem, ismét betáblázódom, ketten nyelvvizsgáznak, jönnek új tanítványok, és én csinálhatom a dolgomat. Ez nyáron kicsit hiányzott, gyakran voltak üres járatok. Szóval, most PONT JÓ.
Na, hát elkelt a szobám - egy orvostanhallgató költözik ide kb. másfél hét múlva. Érdekes tudomásulvenni, hogy nem lakom már itt. Nézegette, hogy mit hova fog tenni, hogyan rendezi át a szobát...
Szép volt ez az egy év, amit itt töltöttem, de még jobb vár rám Sanyival. :)
Ez a hétvége már nagyon kellett. Sajnos nyáron alig volt bulink, júliusban szinte semmi nem volt, de az időt daltanulással, spanyollal, meg Sanyival töltöttem. Egészen múlt péntekig, amikor aztán ismét beindult a gépezet, most 3 nap alatt 22 órát énekeltem. Volt minden: kertiparti délután 3-tól éjfélig, másnap kétnyelvű lagzi, ahol a külföldi (nigériai) férj megdícsérte a zenénket, az éneklésemet, meg az angolomat is,
és meg kell említenem a vőfélyt, aki hunglisul üvöltözött előre betanult angolra fordított vőfélyszöveget, és abba a finom közegbe nagyon nem illett a "lédiz end dzsentlömen! dö sup is hír!" látnotok kellett volna az ifjú pár arcát - alig bírták, hogy ne nevessenek. miért kell erőltetni a nyelvet annak, akinek nem megy?
utána vasárnap szülinap, ahol egy férj megdícsérte a hangomat, utána pedig megkérdezte, hogy babát várok-e, mert az ő felesége szerint biztosan. Mondtam, hogy üzenem a kedves hölgynek, hogy nem, csak kicsit sok volt a tortából a héten. :)
Tehát, ismét diéta van. Ez ciki. De azért röhögtem. :)
Gyakran gondolkodom, hogy miért is írok még mindig blogot. De szerintem jó lesz majd visszaolvasni évek múlva, hogy régen milyen volt az életem. Már most is elég furcsa nosztalgiázások törnek rám, mennyire más volt régebben minden, és hogy vannak részei, amelyek hiányoznak, de vannak, amelyek egyáltalán nem. És a legtöbbjük ilyen.
Mondjuk, pont 5 éve ez történt. Kééééészüljetek! :)
http://era.freeblog.hu/archives/2006/08/06/Pettyes_Rantotta/
...... hát, belsőre nem változtam sokat. Mindegy. :)
Most jó helyen vagyok, jól érzem magam, jó úton haladok affelé, amit szeretnék, és ez megnyugvással tölt el. Az, hogy ebben találtam egy normális társat, még nagyobb öröm.
Közben megérkezett erre a világra az unokahúgom, Sára is, akit nagyon vártunk mindannyian, és akit már nagyon szeretünk. Tesóm egy odafigyelő anyukává, anyu pedig egy igazi modern nagymamává változott át - legnagyobb meglepetésemre. Reméltem, hogy ez így lesz, de nem tudtam valahogy elképzelni, hogyan is néznek majd ki. A kiscsaj nagyon édes, nagy szemei vannak, és bár még nem kommunikál úgy, de az egész testével beszél. Úgy érzem, hogy most új értelmet nyert az életük, és nem azt mondom, hogy nem hiányzom nekik, mert ez tuti nem így van, de örömmel konstatáltam, hogy most már nélkülem is jól vannak, mert a kiscsaj bearanyozza az életüket. :)
Szóval, csak azt akartam mondani, hogy hálás vagyok mindenért, ami körülvesz engem és a szeretteimet is.
Az élet szép. Lassan 3 és fél hónaposak vagyunk Sanyival, és minden oké. Viták és félreértések nélkül telt ez az időszak, és ennek nagyon örülök. Nem szívjuk egymás vérét, hagyjuk élni a másikat. Voltunk nyaralni is 3 napig, egy percig nem unatkoztam mellette, és a szülinapomat vele és a legkedvesebb barátnőimmel töltöttem Mirti néni új lakásában, és bár nem vagyunk egymás életében úgy, mint régen, mindig úgy tudjuk folytatni a beszélgetést, mint ha naponta találkoznánk.
A zene most kicsit lejjebb van, mint tavaly vagy azelőtt, de nem lelketlenedünk el, biztosan lesz jobb is. Közben tanulok, hogy minél több dalt tudjak fejből. Há nem?
Jövő héten születik az unokahúgom, tessék szurkolni szerda-csütörtökön a nagytesónak!
Peace.
Nagy ajándék a hallás, most érzem csak igazán. Csak eddig annyira természetes volt, hogy jól hallok, hogy észre sem vettem. 3 hete allergiám van, és szövődményként jött egy fülkürthurut is, ami halláscsökkenéssel jár - csak a bal fülem, szerencsére, de így is nagyon kellemetlen. Van rá orrcsepp, ami elég hardcore. Meg infrázom is, és a kedvesemtől kaptam sólámpát, hogy gyorsabban gyógyuljak. A betegség nem komoly, csak kellemetlen, de nagyon, és 3-4 hétig is eltarthat. Hallelujah.
Hát igen.
Érdekesen alakul az életem manapság. Annyira meg vagyok becsülve, és szeretve vagyok, hogy el sem hiszem. Rég volt már ilyen jó. Másfél hónap alatt csupa jó dolgok történtek velünk, közös programokat csinálunk, voltunk már céges buliban, bálban, vicces esten, borkóstolón, náluk otthon, és még nincs vége. Ez az ember tényleg nem akar engem elhagyni, tényleg kellek neki úgy, ahogy vagyok - mindennel együtt. És nálam sincsenek "de"-k. Természetesség van. Együtt töltöttük a hétvége nagy részét, és egy pillanatra sem éreztem magam kellemetlenül, nem unatkoztam, hanem úgy éreztem, ennél most nem lehetek jobb helyen.
De nem áradozom. Nyálas vagyok, fúj.
Nyúúz:
Az van, hogy találtam egy kompatibilis társat. 1 hónapja ismerem, de 3 hete tart a láv, és bakker tényleg szeretem. Ezt mondtam is neki, de ő is nekem. Évek óta nem volt ilyen, de hát ismertek, tudjátok. :) Egy a hullámhossz, egy a humorszint, egy a világnézet, juj. Megbeszéltük, hogy nem lógunk együtt állandóan, mindenki éli az életét, és csinálja a dolgát, és ez működik is. Amikor nem vagyunk együtt, hiányzik. Ilyen van. :)
Közben spanyolozom ezerrel, és mostanában már összefüggő szövegeket is képes vagyok alkotni mindenféle igeidőkben. A végén még tényleg megtanulom! :)
Hétvégén meg megyek haza, mert egyrészt Mártus esküvője lesz, másrészt meg 3 hónapja nem voltam otthon, és már megőrülök egy kis tiszta levegőért, meg a 3D-s családomért. Kíváncsi vagyok a tesóm pocakjára is: most kezdi a 7. hónapot. :)
Ma délután fél 2-kor konkrétan eszembe jutott az első énektanárnőm, I. Mária. Arra gondoltam, hogy mi lehet vele? 1996 óta nem láttam. Kinyomoztam, hogy a régi iskolába jár vissza még órákat adni, és felhívtam a sulit. A tanárnő pont bent volt, és tudtam vele beszélni! :) Erre mennyi esély volt? És még mindig olyan ragyogó, csicsergő hangja van, imádom! Emlékezett még Terire is, sőt azokra a dalokra, amiket akkoriban énekeltünk. Mondtam neki, hogy jelenleg sokat énekelek, és nagyon hálás vagyok, amiért annak idején olyan lelkiismeretesen fogalkozott velünk. Jóvót vele beszélni, és ő is nagyon örült. :)
A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.
